Utolsó percek művészete

„- Aszondták sosem érnek ide.
- Ideérnek gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához, csak ez egy kicsit kínosabb.”

Február 14. Szerda

2015. január 01.

Deseő László, 15 éves
Buda, I. kerület, Mészáros utca 32.

Reggel két ízben is jön egy négyes orosz csoport és kirabol minket. Ami be volt zárva, feltörték. Rengeteg sok holminkat vitték el. Sok gondunk van a lovak miatt. A dögök már kezdenek puffadozni a meleg miatt.


Boldizsár Iván 32 éves író, újságíró
II. kerület, Budagyöngye, Hidász u. 1. (1944. december 24.-től orosz kézen)

Süt a nap, olvad a világ, az úton sebes hegyi patakok csörgedeznek vidáman a hullák között. Délelőtt az ablakból lesállásban figyelem, hogyan tisztítják polgártársaim az ágyúkat. Kora reggel bejött egy ruszki, és a konyhában alaposan megmosdott.
Josette még fent van a szülőotthonban. Vizük még nincs, mert a házbeli férfiak nem mernek kimozdulni. A koszt pocsék, ezzel szemben látták, hogy a konyhában a szobalányok fasírtot esznek akkor, amikor várandós és szoptatós anyák borsót. Takarítani nem akarnak, a klozettokat Dohnányiné mossa fel. A ház réme valami doktorkisasszony, aki nyíltan dicsekszik vele, hogy morfium nélkül nem tud élni, s ha rájön, tányért vág a betegekhez. Josette különben jól van, jót tesz neki a pihenés. A gyermek még mindig várat magára.
Kovács János, a politikai osztály volt helyettes vezetője tegnap délelőtt be akart menni az elöljáróságra. A kapuban összerogyott. Szívlövés érte. Az oroszok érthetetlen okból – fekete télikabátban volt – németnek nézték.
Ma délelőtt temették el kis házának kertjében. Okos, szelíd, tapasztalatlan férfiú volt; mint Major Mihály barátja
csöppent bele a politikába, és sejtelme sem volt az áskálódásokról és a fúrásokról.


Zolnay László 28 éves régész, történész, újságíró, nyomdaigazgató
Buda, II. kerület, Pasarét, Czirok utca

Brelich Mario, Böszörményi Nagy Emil, Marich Lajos, Vörös László és én földeltük el azt a két németet, akiket a házunk közelében lőttek agyon. A hóban hevertek. A gyerekeket nem engedtük le a kertbe, amíg ezek a tetemek ott voltak. Elvonszoltuk őket a Széplak utcának egyik üres telkére. Aztán a fagyos földben eltemettük őket. Mielőtt elföldeltük volna őket levettem nyakukról kis azonossági tábláikat. Álljon itt a nevük:
Gerhard Naumann, Grenadier, Feldherrnhalle Division; szül: Berlin, 1910. okt. 11. Neje: Martha Naumann, geboren Adam. Otthona: Spandau-West, Merzigerstrasse 7.
Heinz Georg Budde, Grenadier, Feldherrnhalle Division, szül: Kleiborg, 1926. nov. 13. Otthona: Jaderburg.
Rákapartuk a földet a tetemükre. S elgondoltuk: ha ötünk közül bármelyikünk egy hónapja találkozik velük, ők lőnek le minket, és tán az ő dolguk az, hogy a mi tetemünket elkaparják. Azért csendben elmondtunk egy Miatyánkot.

belvaros_forgalmas.jpg
Pentelényi János 34 éves mérnök
II. kerület, Olasz (ma Szilágyi Erzsébet) fasor 17.

A lakók elhagyták az óvóhelyet, és megkezdték a felhurcolkodást a lakásokba. Én is felmentem, ablakokat szegeztem, törmeléket hordtam ki, és takarítottam egész nap.


Inkey Tibor 37 éves fényképész
Buda, I. kerület, Csalogány - Kapás utca sarok

Estére minden asszony öregnek maszkírozta magát, egypáran, köztük a feleségem is, félelmükben a teljesen szétlőtt romos padláson töltik az éjszakát, vacogva a hidegtől és a félelemtől.

Szerelem… Partizánok… Győzelem..!
TOVARIS „P”
Egy izzólelkű orosz partizánasszony hősi küzdelme
hazájáért, családjáért a náci terror ellen.
Izgalmas, művészi orosz film!
Ragyogó rendezés!! Nagy orosz színészek!!
Csütörtöktől az URÁNIAban

 


Vas István 34 éves költő

És bármennyire is szerettem Ottlikéknál lenni (II. kerület, Riadó utca) – és azt mondhatnám, bármennyire is frivolul hangzik, hogy nagyon jól mulattunk a rettegések és borzalmak közepette; mindnyájan remegtünk, Ottlikéknak ugyanannyi rettegnivalójuk volt, mint énnekem, hiszen ott bújtattak engem, minden papír nélkül – mégis nagyon vágyódtam már Pestre, nemcsak azért, mert Pestet akartam látni, hanem semmit sem tudtam a szüleimről, egyéb szeretteimről, senkiről. Alig vártuk a pillanatot, amikor február 14.-én menyasszonyommal, Marikával nekiindultunk az útnak, ami elég kockázatos volt. Át a havas Hidegkúti úton, ahol a kitörés következtében a szó szoros értelmében, mintha német katonákból szőtt hullámszőnyegen járnánk, nem is lehetett másképpen lépni, mint azokon a tank összelapította katonahullákon. Ezeken mentünk majdnem végig a Hidegkúti úton. Aztán valahogy elkanyarodtunk, hiszen híd nem volt, valahol az újpesti összekötőhíd táján lehetett átmenni, szovjet katonák segítségével. Az utolsó szakaszon a Duna kásás jegén át mentünk, elég nyaktörő úton. Ekkor kezdtem látni, hogy mi van Budán, mi lett Budapestből.
Pesten a rakparton mentünk, és a szüleimet kerestük, akik valahol a Légrády Károly utcában voltak, úgynevezett védett házban. Korán reggel indultunk és éjszaka érkeztünk oda, és ott találtuk őket. Elég szörnyű állapotban voltak. Már akkor is elég öregek voltak, és elég rosszul bírták a viszontagságokat, és akkor estek át a tetvetlenítésen. Kissé elkényeztetett emberek voltak, különösen anyám. Marika végig rejtegetett, magunk elől is, egy adag kakaót, azzal, hogy majd ha a szüleimet megtaláljuk, akkor együtt megiszzuk. És amikor megöleltük egymást és megnyugodtunk, akkor Marika, mint egy nagy diadaljelet, elővette a kakaót. Megfőzte, persze nem tejjel, mert az nem volt, hanem vízzel. Az is óriási dolog volt. És még maradt néhány darab kétszersültje is. Anyám ránézett és azt mondta: "No de Marika, kakaót kétszersülttel?"



bp1945_blaha1.jpg

VÉGE

 

UTOLSÓ PERCEK MUZSIKÁJA - összeállítás a 40-es évek első felének slágereiből 


1. Sebő Miklós - Hallo, hallo itt rádió (1930)
2. Horthy Miklós 19383. Fekete Pál - Önben a szexepil
4. Kurz Károly - Járjunk egy rumbát
5. Kazal László - Ez a conga
6. Heyn Quartett - Erika (német katona dal)
7. Kalmár Pál - Balalajka sír az égben
8. Híradószöveg, 1941 nyár
9. Kelly Anna -  Majd ha visszajöttök megint
10. Örkény István - Havas tájban két hagymakupola. Elmondja: Mácsai Pál
11. Várady György - Csak egy nap a világ
12. Lale Anderson - Lili Marlene (A világháború talán leghíresebb és legkedveltebb dala.)
13. Ilse Werner - Ja, das ist meine Melodie
14. Orlay Chappy és zenekara - Az ember meg a dobja
15. Orlay Chappy és zenekara - Nem vagyok én Jávor Pál
16. Weigand Tibor, Rácz Vali - Nem vagyok egy tedd ide
17. Imrédy Béla ex-miniszterelnök felszólalása 1944. július
18. Lantos Olivér - Pardon, bocsánat
19. Karády Katalin - Hiába menekülsz
20. Oleg Dudko - Tri tankista (orosz katonadal)
21. Karády Katalin - Jó éjt Budapest
22. Fekete Pál - No, de hogy le tetszett fogyni
23. Kapitány Annie - Elfújja a szél
24. Holéczy vokálnégyes, Ákos Stefi, Polydor tánczenekar - Majd ha lámpák égnek újra

bp1945_13.jpg

Kábé

A budapesti hadműveletek során (1944. november 3. – 1945. február 13.) 38 000 civil vesztette életét. Ebből 15 000 zsidónak minősülő. Összesen 7000 polgári személyt végeztek ki.
A nyilasok 50 000 embert hurcoltak 1944. október – december között nyugatra, sáncásásra. Felük meghalt, vagy eltűnt.
Az oroszok 50 000 civilt és 40 000 magyar katonát vittek hadifogságba. 13 000, illetve 12 000 nem tért vissza.
A hadműveletek során 17 500 magyar és 30 000 német katona halt meg. 11 000 német katona esett fogságba.
A kitörés napján 44 000 fős német-magyar védőseregből 700 jutott át. 19 000 meghalt, többi fogságba esett.
A szovjetek veszteségei: 44 000 halott, 130 000 sebesült.
Az ostromban részt vevő román csapatok veszteségei: 11 000 halott, 12 000 sebesült.
Budapest lakossága: 1944. június: 1 200 000. 1945. április: 830 000, szeptember: 1 000 000

Holnap epilógus: Első percek művészete

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsopercek.blog.hu/api/trackback/id/tr167156639

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.