Utolsó percek művészete

„- Aszondták sosem érnek ide.
- Ideérnek gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához, csak ez egy kicsit kínosabb.”

Február 9. Péntek

2015. január 06.

Dobolyi Lajos 50 éves erdélyi avant-garde költő a Budai Összetartásban

Hetedik hete vagyunk körülzárva, de reményünket pillanatra sem veszítettük el. Tudjuk, hogy a felmentő csapatok közelednek és egyszer - bármibe kerül is - Budapest felszabadul. Ez a bizonyosság tartotta bennünk a lelket a legnehezebb órákban, és ha eddig kitartottunk, nem veszthetjük el bátorságunkat az utolsó pillanatban, amikor már közel a szabadulás. Szöllősi miniszterelnökhelyettes testvér üzenete határozottan és világosan megígérte a felszabadulást, és napról-napra egyre jobb hírek érkeznek a felmentő seregek közeledtéről. Közelednek a felmentők testvéreim, és nekünk nincs más feladatunk, mint a további helytállás. Ezeket a hősöket, akik hetek óta állják az ellenség gyilkos rohamait, nem kell buzdítanunk. Ők megteszik továbbra is szent kötelességüket. A nemharcoló lakosságot kell felszólítanunk arra, hogy tartson ki az eddigi hűséggel, ne higgyen a rémhíreknek és bízzék a végső győzelemben, mert az a miénk lesz.

 

Hirdetés a Szabadságban

Cirill írást, orosz nyelvet, új orosz helyesírást tanít bölcsészhallgató. Szobát, ellátást keres, Víg-u. 18.I.5.


Tersánszky Józsi Jenő 55 éves író
Buda, XII. kerület, Avar utca 9.

Éjjel németek jöttek kétszer is, hogy kulcsokat adjunk a lakásokhoz. Védik a házat. Az emeleteken németek. Fosztogatás. De bárcsak ezzel úsznánk meg. Így sincs semmi. S-éktől a lekvárt kiették. Kedves egészségükre! Bámulatos fegyelmezettségük. Két ruha rajtam és minden könnyen vihető holmim. Szörnyű, hogy otthonomból így kell esetleg távoznom. De fene bánja, ha így megúszom.

tjj.jpg

Ez az a bizonyos leírhatatlan jelenet. Minden nő sír, minden férfi szeme könnyes. Az a hír jött, hogy magyarok vannak az orosz felmentők közt. Majd talán eszembe jut leírni a percek részleteit: - a szomszéd nagy házból integető oroszokat, - ahogy hozzák a hírt, hogy a nyilas fodrász házában már oroszok vannak. Micsoda vélemények a házban a politikázó polgárnép között! Őrülten érdekes. Most éppen arról folyik a csevetelés, hogy nincs értelme többé a torzsalkodásnak. Ámen!

Az oroszok vendégei vagyunk már házunkban. Először ijesztő volt kissé a bevonulás. De, ha megúsztuk ezzel, remek volna. Órám egy öreghez kerül, aki afféle felhajtó lehet. És a késem ahhoz, aki denaturált szesszel kínált. A pincében különböző típusok: a meggyőződéses a sarlót és kalapácsot magyarázta meg, a románul beszélő ránk akarta fogni, hogy németek vagyunk. A különböző két szőke: a vad és a beszédes, barátkozó. Klári, az ápolónő és a szomszédnő a katonák murijában. Annyi baj legyen! Most itt vagyunk már megint otthonunkban. A kazánháziak is nálunk. Ha a tendencia javulna, jó lenne. Remélem, ezeknek az oroszoknak egyre megy, hogy írok vagy muzsikálok. Ez a fontos.

 

Deseő László, 15 éves
Buda, I. kerület, Mészáros utca

Velünk szemben már a pályatesten is vannak oroszok, a vonat kerekei alól lőnek.
A sebesültek nagyon félnek, mert állítólag az oroszok minden SS-t kivétel nélkül agyonlőnek. Az önszántukból a németekhez szökött oroszok félnek a leginkább.
Reggel fél 9. A pince feljáratánál állok. Az előbb érkezett 17 német a ház védelmére. Van közöttük angol származású SS is. 5-en itt álnak mellettem. Közben írok. Nem beszélgetünk. Nagyon idegesek. Egyik cigarettát a másik után szívják. A kezük remeg. Géppisztoly táraikat töltik fel. Az egyik közülük pilóta. Itt lőtték le a gépét, most ő is véd. Nagy rakéta pisztoly fityeg az oldalán.
Már eddig ketten kérték, hogy átöltözhessenek civilbe. Az emeleten ott lehet, azt nem engedjük, hogy az óvóhelyen öltözzenek.
A házban még egy ló döglött meg. A falak embermagasságig véresek, lóvéresek.
5 óra után 10 perccel egy aknától sebesült németet kötöznek a pince folyosóján. A combján sebesült meg és a kezén. Megnéztem. Már nem izgat a vér. Az ujjáról tövestül leszakította az egyik repesz a körmöt. A csont is kilátszott. Nagyon, szinte rendellenes mély hangon jajgatott. Ilyenkor Margit néni olyan sápadt, mintha el akarna ájulni.


Gergely Magdolna 43 éves kémikus
Buda, II. kerület, Pasarét, Nagyajtai utca

Feri és Manci elindultak Pestre. Tiszt ordít, hogy kidobnak a házból, ha nem mosunk a katonáknak. Hárman nekiállunk, Margit, Mari és én hideg vízben mosni. Koszosak, mocskosak és tetvesek. Elmegyünk az Elöljáróságra orvost keresni, de az egész Elöljáróságot elvitték havat takarítani. Manciék nem tudtak átmenni, mert a jég zajlik. A Hitleréknél az oroszok háromszor olyan szörnyűek. Pesten van víz, Budán nagy vízhiány. Délután kitesznek minket a szobából, mert 3 tisztnek kell. Hosszas könyörgés után beengednek az ebédlőbe. 2 díványt kell nekik odaadni. Napó, Jenő bácsi, Paula néni ágyban, többiek matracokon meg földön alszunk. Éjjel a tisztek moziba mentek; van itt egy orosz mozi. Aztán nagy ordibálás, éneklés, de nem volt baj.


Hirdetés a Szabadságban

Forrai György zeneszerző-karmester ismét megkezdte dizőzök képzését és korrepetálását. VI. Vörösmarty-utca 24b. II.6.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsopercek.blog.hu/api/trackback/id/tr697139021

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.