Utolsó percek művészete

„- Aszondták sosem érnek ide.
- Ideérnek gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához, csak ez egy kicsit kínosabb.”

Február 8. Csütörtök

2015. január 07.

Deseő László, 15 éves
Buda, I. kerület, Mészáros utca 32.

A szemben levő házakban orosz mesterlövészek vannak elhelyezve, ha valaki megjelenik az ablakokban, lelövik, vagy legalábbis rálőnek. Wagner súlyosan megsebesül. Ezelőtt még két órával nevetve vallotta be, hogy rajta múlott az egész ház tönkretétele. Mert vezethette volna a lovakat a szomszéd üres pincébe is. Egész este erősen lőnek.
Ma szomorúan tapasztaltam, hogy milyen nagy ökör vagyok. Mikor meghallottam, hogy a Wagner megsebesült, rettenetesen megörültem. A Wagner volt az, aki előtt oly rettenetesen megalázkodtam. A Wagner volt az, akinek a halálát azóta kívántam. A Wagner volt az, aki a nagy pincében lévő bőröndöket feltörte. Ki akartam magamat élni a kárörömben. Felmentem, hogy lássam véresen feküdni, hogy lássam szenvedni azt, aki olyan utálatosan magyarázta, hogy rettenetes bosszút fog állni rajtam. Fölmentem a konyhába. Bepokrócozott ablak. A fal mellett egy dívány. Egy mécses homályosan világított. A szenesláda tele lószerszámokkal. Erős bőrszag. A dívány mellett a föld barna a vértől. Wagner a díványon feküdt. Lába rendellenesen kifordulva. Egész alteste meztelenül. Szörnyű sebekkel. Lehet hogy nem sebek voltak, csak vér. A szeme nyitva volt. Furcsán üveges volt. A száját járatta, hangot nem hallottam. A szája szélén csurgott a nyál. A törött lábai megmozdultak. A kezét felemelte. Az előbb még szerettem volna megfojtani vagy elevenen megégetni, most elfogott a szánalom. Rettenetesen sajnáltam. Szerettem volna rajta segíteni. Eszembe jutott, hogy három gyerekes családapa. Rettenetes csend volt. Szerettem volna elszaladni. Annyit mondtam neki: "Wágner bácsi (először bácsiztam), amit itt nálunk csinált, azért mi megbocsátunk magának, majd imádkozom, hogy a jó Isten is megbocsájtson."


gróf Széchényi Viktor 73 éves földbirtokos
Buda, I. kerület, Úri u. 52.

Jobb kezem középső ujján a körömágy lobos lett, s gennyed. Dr. Fejér fölvágta és elég hiányosan bekötözte, kötszere, műszere nincs - micsoda doktor ez?! Hisz hónapokra készült menekülni! Semmit sem hozott magával! Alkohol helyett kölni vizet használunk a fertőtlenítésre.

buda_fasor.jpg


Tersánszky Józsi Jenő 55 éves író
Buda, XII. kerület, Avar utca 9.

Vízért reggel H-néval. A döglött ló nyaka. A halott baka a kapu előtt. Német frontvitézek az aknázás elől menekülnek. Már az orosz géppisztoly a Gömbös Gyula (ma: Alkotás) útról szól. Ég a pályaudvar, és ég a dobozgyár. A munkaszolgálatosok, a magyar honvédek már elvonultak, illetve szálláscsinálóik elmentek. Mindenki bosszús az oroszok késlekedése miatt, mert át akar esni a bevonulás, esetleg utcai harc borzalmain. Regényemet olvasom a szkizofréniás Lüghey úrról. És, ha lehet, közben zenét gyakorlok. Olvasni-írni kevésbé lehet, mint pengetni.

Ebédidő. Nekünk az utolsó szilvaíz maradékunk, kifőzött tésztával, vagyis cigánytészta. A tűzhely körül mákos tésztás, főzelékes fazekak. Az asztalon lócomb. A szakaszvezető előbb az előkelő kazánházba vitte a ledurrantott szürke combját, de nem mert kimenni S-né felhívására fejlövéses bajtársáért, hát kilökték lóhúsostól, mire hozzánk hozta. Kis, a szökevény szekeres közli, hogy az oroszok a vöröskereszt kórházából nyomulnak felénk, és a németek háztól házig védekeznek. Három sebesültük a pincében. Hát katonai erényük előtt le kell venni a kalapot, eltekintve attól, hogy az Isten minden átka zúduljon rájuk magyar szempontból és polgár szempontból, akik itt szorongunk a mosókonyhában, arra várva, hogy a muszik esetleg kipörkölnek, ha innen is lőnek a németek. Lehet, hogy ez az utolsó fejezet.


Pentelényi János 34 éves mérnök
Buda, II. kerület, Olasz (ma Szilágyi Erzsébet) fasor 17.

Délelőtt katholikus pap jelent meg az óvóhelyen, és elhozta az Oltáriszentséget. A legtöbben gyóntak és áldoztak a szentmise alatt, amit egy rögtönzött oltárnál az óvóhely belsejében mondott a pap. Elcsigázott, agyon szenvedett lelkünknek végtelenül jól esett a vigasztalás, hosszú idők után újra szentmisét hallgatni.

 

Kertész Róbert 43 éves újságíró
Buda, XII. kerület

Megtudom, van itt a Szarvas Gábor úton egy már működő zugligeti elöljáróság, K.B. vezeti. Friss, száraz papírt teszek kilyukadt cipőmbe, legázolok a hóban a "hivatalba", ahol egy félóra múlva már csupa jóbarát vesz körül. Kineveznek ennek-annak, írásokat adnak, a vörös karszalagos K. tanár felvesz a közellátási listára, kapunk lisztet, lekvárt, babot, hagymát meg lóhúsjegyet, Pán Jóska (díszlettervező) utalványt ad az ő saját külön népkonyhájára, S-ék meghívnak, elöljáróm még külön lakószobát is ígér, és végül kislányom kirukkol egy kinccsel, útközben a hóban talált egy csomagot, elhagyott jav, hártyapapírban két kiló zsír.


Hirdetés a Szabadságban

3 kg zsírért 1 mázsa kokszot cserélnék. Ajtósi Dürer sor 9. fszt 3.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsopercek.blog.hu/api/trackback/id/tr427139015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.