Utolsó percek művészete

„- Aszondták sosem érnek ide.
- Ideérnek gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához, csak ez egy kicsit kínosabb.”

Február 5. Hétfő

2015. január 10.

Pavel Luknyickij kapitány, 42 éves haditudósító
Pest

Februárnak még az elején vagyunk, de az idő ma olyan, mint nálunk áprilisban szokott lenni: vakítóan süt a nap, az olvadó hó kis patakokban csörgedezik az utcákon. Az eljegesedett hóbuckák a körutakon, az Andrássy úton zománcos fénnyel csillognak. A megolvadt hó csobogó vízárja a rakpartról a Duna kékes jégtábláira ömlik.
Innen a rakpartról, a parlament fönséges épületétől, amely most a frontvonalon áll, világosan látni a német katonákat, amint házról házra futkosnak a szemközti parton. A királyi várat övező park csupasz fáin vörös meg fehér rongyocskák függenek – ejtőernyőknek az ágakon fennakadt foszlányai. Szállítógépekről még a múlt éjjel is dobtak le mindenféle felszerelést, amivel az ellenség segíteni próbálja a körülzárt helyőrséget. A Budát szorongató előrevetett osztagok katonái minden reggel összeszedik a rakományokat, amelyeket német repülők az éjszaka ledobnak: a csomagok nagy része ugyanis a mi területünkön ereszkedik le. A minap az egyik lőszert tartalmazó küldemény egyenest a mi aknavetőseink teherautójára esett. A sofőr begyújtotta a motort, és az égből hullott lőszert nyomban elvitte a tüzelőálláshoz. – Hitler ajándéka! – jelentette nevetve.


Hindy Iván tábornok, Budapest magyar katonai parancsnoka, 54 éves.
Jelentés a Sopronban tartózkodó honvédelmi miniszternek és a vezérkari főnöknek.

A németek a munkára igényelt polgári lakosságot az első vonalba viszik ki. Az ellenséges tűzhatás veszteséget okoz és akadályozza munkájukat. Legtöbb esetben aknavető és gyalogsági tűzben munkateljesítmény nélkül térnek haza. Emelkedik a magánlakásokban elkövetett rablások száma.

Német közlés szerint légi úton csak minimális élelem utánpótlás érkezik. Ebből senkinek sem adnak semmit, sőt, ahol hozzájutnak, erőszakkal elveszik a lakosság részére szűkösen kiadott, vagy a honvéd felvételező közegek által szállított, de nem eléggé őrzött csekély készleteket is. Az arcvonal mögött tartózkodó nagyszámú német fegyveres által egyre gyakrabban elkövetett erőszakos igénybevételek és rablások ellen a védekezés lehetetlen.


gróf Széchényi Viktor 73 éves földbirtokos
Buda, I. kerület, Úri u. 52.

A mai reggel katasztrofális bejelentéssel kezdődött. Vízért járt embereink üresen jöttek vissza - a mai nappal a két nagy tartányból az utolsó csöpp víz is kifogyott! Mi lesz most? Főzni, inni nem lehet, mosdani, mosogatni nem lehet! És ami a fő, az ürüléket a csatornába lebocsájtani sem lehet. Hagyján még a felnőttek - pár napig kibírják, de sok ezer gyermek, beteg, ezeknek halált jelent. Az ürülék és piszok fölhalmozódása járványokat fog okozni.

Dr. Fejért ma éjjel 12-kor szüléshez hívták a 42-esbe, óvóhelyre. Csak délben jött vissza, kislány lett, vagy 30 ember lakik ugyanazon pincében.

Ma délben vízhiány miatt száraz ebéd volt. Kitűnő mákos metélt.


Szabadság, Ki tud róla? rovat

Az a nemeslelkű jóember, aki elhurcolt 13 éves kisfiam, Gelb Sándor levelezőlapját 1944 szeptember havában Budapesten bedobta, jelentkezzék magas jutalom átvétele végett. Aki az 1944 július 3-án a 11-es villamosról elhurcolt fiamról valamit tud és értesít, ugyancsak magas jutalmat kap. Karpfenstein-utca 4. Házfelügyelő.


Dövényi Nagy Lajos „mint író, egyik legzamatosabb magyarságú és nagy közkedveltségnek örvendő szereplője a magyar írótársadalomnak”, 38 éves, a Budai Összetartás című nyilas napilapban

Szép volt az élet, de szép a mostani is a szenvedésekkel, áldozatvállalásokkal teli kálvária. Ha elfog a csüggedés, testvér, gondolj Szálasi Ferenc szavaira: Nagypéntek nélkül nincs feltámadás. Budapest most ezt a nagypénteket éli át.

bp1945_korut1.jpg

Gergely Magdolna 43 éves kémikus
Buda, II. kerület, Pasarét, Nagyajtai utca (Mártonhegyről inkább apja öccséékhez hurcolkodtak.)

Hóhordás, kokszhordás, főzés, vizet húzunk a hadapródiskolánál, kútból. Délután belibeg egy orosz, naptárt nézeget, kitép belőle államférfiakat, kezez, elmegy.


Kertész Róbert 43 éves újságíró
Buda, XII. kerület, Istenhegyi út

Napközben szívesen csákányozom, takarítom az Istenhegyi út jégpáncélját, agyonfárasztom magam. Egyszer látok egy század honvédet, élén a nálunk bújtatott hadapród. "Sashegyre! Bevetésre!" - kiálltja sugárzó arccal. Látok civileket, a Városkútnál jó az ivóvíz, onnan hordják. Látom Heltai Jenőt, megfogyott, az arca piros a fagytól, jön lefelé a hegyről, jó látni: megvan ő is, tiszta, szép öröm az ilyen találkozás.

 

Boldizsár Iván 32 éves író, újságíró
II. kerület, Budagyöngye, Hidász u. 1. (1944. december 24.-től orosz kézen)

Reggelinél ültünk, amikor megérkezett Juhász Vili (történész, egyetemi tanár, ex-bujkáló munkaszolgálatos). Olyan sovány és meghajszolt, mint egy özvegy állatkerti vadkan, félórával meghiúsult szökése után. Persze, egyéb gondolata nincs, mint Pestre menni. Olvasta a Szabadság február 3.-i számát, és a főbb híreket tartalomjegyzék-szerűen elmondta: Toborzó az új honvédségbe. Felhívás a lakossághoz, hogy szüntessék be a fosztogatást. Berlinben hallani az ágyúdörgést; Küstrin elesett. Nyugaton még mindig Mondschlinért harcolnak, francia csapatok benyomultak Kolmarnál. A németek kiürítették Norvégiát. Szemtanú, helyesebben passzív résztvevő beszámolója a nyilasok december 20.-i vérengzéséről a Duna partján. Lonkay János ellátásügyi miniszter kormánybiztos felszólítása a lakossághoz: költözzék vidékre, különösen délre, ahol van élelem bőven. Ócsáig Dunaharasztiig közlekedik a vasút. Az Urániában játsszák az Oreltől Budapestig című szovjet katonafilmet. Újpest és Kispest felé rövidesen megindul a villamos. Vili szerint az egész számnak erősen kisgazdapárti íze van, míg az előzőek inkább kommunista jellegűek voltak.

Még nem ment el Vili, amikor megérkezett Harm (a holland hadsereg századosa, aki egy lengyelországi német hadifogolytáborból vasúti kocsi aljára kapaszkodva szökött Magyarországra, a háború után megkapta a Magyar Szabadságrend ezüst fokozatát) és félvér (holland apa, szumátrai anya) barátja. Tegnap engedték ki őket. Macó (a húga, Harm menyasszonya) boldog. Harmot semmire sem használták, csak ült egy szobában, és etették. Jó színben van. Mialatt Harmék reggeliztek, lementem az orvoshoz, és betömettem mindig kellemetlenkedő jobb hátsó agyaramat. Jól és szelíden csinálta.

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsopercek.blog.hu/api/trackback/id/tr547138893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.