Utolsó percek művészete

„- Aszondták sosem érnek ide.
- Ideérnek gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához, csak ez egy kicsit kínosabb.”

Február 3. Szombat

2015. január 12.

Hindy Iván tábornok, Budapest magyar katonai parancsnoka, 54 éves.
Jelentés a Sopronban tartózkodó honvédelmi miniszternek és a vezérkari főnöknek.

Németek a kapucinusok Corvin téri templomát lóistállónak rendezték be. Éhségtől gyötört katonai hozzátartozók és egyéb polgári személyek minden szemérmet és szégyenkezést félretéve keresik fel a parancsnokságokat és honvéd alakulatok konyháit, és itt kéregetnek.


Deseő László, 15 éves
Buda, I. kerület, Mészáros utca 32.

Minden szobában, kivéve az óvóhely fölötti szalónt és a hálószobát, lovak állnak. A legnagyobb muraközi lovak. Katica szobájában áll csak 3 könnyű hátasló.
Annak a katonának, aki betört hozzánk, és Apácskával birkózott, egy akna elvitte a bal kezét. Az Isten mindenkit megver, aki velünk szemben rosszul viselkedik. Remélem a Wagner is megkapja a magáét.
Azt is beszélték, hogy az oroszok a németeknél is rosszabbak, de nem hisszük.


Kertész Róbert 43 éves újságíró, katonaszökevény
Buda, XII. kerület, Pilsudzsky utca (ma Stromfeld utca 16. Színészmúzeum.)

„Szombat délután háromnegyed egykor bejöttek.”

Nem volt harc vagy roham, csendesen hullott a hó. Livia hangjára emlékszem: „Mami, itt vannak az oroszok!”

A kazánházban sorakoztunk. A bunkerből feljött bujkáló honvédeket már elvitték, most a civil férfiaknak is el kell hagyniok a Bajor Gizi-villát, ez még front. Nagy nehezen értettük meg a parancsot, a nyelvi akadályt nehéz volt áthidalni. Rövid búcsú a háztól. Jó érzés, hogy Rudi a mieinknél maradhat, szívrohamot kapott, nem kell elmennie. Mi lesz velünk? Teljes a bizonytalanság.

Germán Tibor némán tapossa a mély havat, Tamási Áron is szótlan. Összekapaszkodunk Diósy Antal festőművész barátommal, mögöttünk K. úr hebeg-selypeg, rémüldözik. Egy Nárcisz utcai villába kísérnek. Ott állunk a lépcsőházban. A pipogya K. úr fogvacogva jósol: most aztán agyonlőnek minket. Felbőszít ez a féreg, elhúzódom, leülök a lépcsőkre. Az egyik kísérőm vödörrel jön, elém teszi, mond valamit. Gondolom, mosni kellene talán, a vödör fölé hajolok rongyot keresve, kefét, miegymást, amikor álomi illat csapja meg az orromat: húsleves ez a javából. Mutatja is a katona: együnk. Kanalakat rekvirálunk az idegen konyhából, leguggolunk, mint a makkászok és nyeljük a levest. Utána máris jobban értjük az utasításokat: segítsünk ládákat vinni. Súlyos, lapos ládácskák, öt-öt gránát van mindegyikben, olyan tíz és fél centiméteresek. Felvisszük az egész halmot a Levendula utca sarkára. Ott újabb feladatokat kapunk s tíz perc múlva a következő kép: Tamási Áron és Germán Tibor egy vaskerítést feszegetnek és fektetnek a földre, K. úr egy német SS holttestét huzigálja el az utcatestről, Diósy Tóni meg én egy távírópóznát fűrészelünk, zavarja a kilövést. Ágyú áll az utcatorkolatban. Sárga hófelhőkből vizes, nagy pelyhek szitálnak, lila-kéken robban körülöttünk egész sereg német akna, rég szagoltam ilyen közelről a cordit fanyar füstjét.
Rossz helyzet ez nagyon, sietünk a munkával, pedig nehéz, nem szokta meg a cigány a szántást. Aztán csákányt kapunk, hogy beállítsuk a löveget. Germán Tibornak nehezen megy, az ő kezei nem csákányozáshoz értenek, a katona el is kapja tőle a szerszámot, akkorát suhint, hogy szikrázik a fagyott föld, látod magyar, így kell! Átveszem tőle, próbálom én is, bólint: haraso, aztán vége a munkanapnak, besötétedett. Egy idegen villa házmesterlakásában húzzuk át az éjszakát. Először az életben látom idegesnek Tibort, a földön ül a fal mellett, nem alszik egy szemhunyásnyit sem.


Boldizsár Iván 32 éves író, újságíró
II. kerület, Budagyöngye, Hidász u. 1. (1944. december karácsonyától orosz kézen)

Kopogott dr. Kun Milós, Radnótiék barátja. A Rózsadomb tetejéről látta, hogy valamennyi híd belelóg a vízbe. A Horthy-híd (ma Petőfi-híd) úgy libeg, mint egy nagy fűszeresmérleg. Kun a Budakeszi úton egy Nemzetközi Vöröskereszt védnöksége alatt álló zsidó gyermekotthon orvosa. Az oroszok először randalíroztak, azután a fejükhöz kaptak: jaj, gyerekek, elrohantak, és éjjel visszajöttek kekszes és csokoládés zsákokkal, fölkeltették a gyerekeket, és megetették őket. Budakeszin a volt pesti Zsidó Tanács mintájára Sváb Tanács van. Múltkor Kun említette, hogy a gyerekeknek tej kellene. Egy kapitány áthivatta a Sváb Tanács elnökét, kitette az óráját, s ráparancsolt: „Egy órán belül legyen itt két tehén maximális áron!” A teheneket saját zsebből nyomban kifizette.
Kun után jött Pásztor Tomi, s itt maradt ebédre. Angyali történetet mesél: megjelent egy orosz Herczeg Ferencnél (a Horthy-kor „hivatalos” írófejedelme, 81 éves), és átnyújtott neki 14 000 pengőt – 20 pengős címletekben. Pironkodva előadta, hogy olvasta egyszer Herczeg egy regényét, de lehet hogy csak novelláját oroszul, s az úgy meghatotta, hogy most le kell rónia háláját. Vajon milyen képet vághatott Herczeg, mialatt az orosz a 700 darab bankót elébe számlálta? Az elöljáróságon egyébként azt rebesgetik Herczegről, hogy panaszkodott: katonák szalonnát vágtak a politúros asztalon.

Este lekísértem édesanyámat a pincébe. Az ágyon három gyermek és két felnőtt. Újonnan érkezett menekültek. A Fény utcából telepítették ki őket. Fél óra alatt kellett elhagyni a lakást, mondja az egyik. Öt perc alatt kidobtak bennünket, mondja a másik. Két órát adtak, mondja a harmadik. De jó, hogy nem vagyok bíró, és nem tanúvallomások alapján kell ítélkeznem az emberek fölött. Az oroszok már kezdik a Vár ostromát. A németek felgyújtják a házakat, amelyeket fel kell adniok. Anyám ágyában keresztben egy öreg hölgy aludt. Abban a percben, ahogy letette a fejét, már nem volt ébren. Anyám viszont egész éjjel. Josette (felesége, francia, várandós) megint rosszul aludt. Fáj a torka, nem tud vízszintesen feküdni, köhög, és valahogy megalszik a szájában a nyál, nem tudja lenyelni.  

bp_getto_utan.jpg


Pest, VI. kerület, Zeneakadémia

A Budapesti Néptörvényszék a Magyar Nép nevében

Rotyits Péter, született Mezőhegyesen 1890. május 12-én, budapesti illetőségű, gör. kat. vallású, nős, 3 gyermek atyja, gépmunkás, 6 elemit végzett, az I. honv. bevonulási központ állományába tartozott főtörzsőrmester III. r. vádlottat, továbbá
Szívós Sándor, született Jászberényben 1893. február 10-én, ugyanoda illetőségű, r.k., nős, 2 gyermek atyja, műasztalos segéd, 6 elemit végzett, az I. honv. bevonulási központ állományába tartozott szakaszvezető IV. r. vádlottat, végül
a szökésben levő Haynal Alajos, akinek személyi adatai ismeretlenek, Németországba szökött vezérőrnagy, I. r. vádlottat bűnösnek mondja ki társtettesi minőségben elkövetett 124 rendbeli gyilkosság büntettében, s ezért őket kötéllel végrehajtandó halálra ítéli.

Indokok

Az I. honv. bevonulási központ parancsnoka Muray Lipót alezredes, a hadműveleti területre való útbaindulás előtt kioktatta az ott felállított 401. különleges munkásszázad keretlegénységét, hogy a munkaszolgálatosokkal a legkegyetlenebbül kell bánniok, amire saját maga mutatott példát azzal, hogy szemléi alkalmával kampós sétabotot tört össze a munkaszolgálatosokon. Ezenkívül kioktatta a keretlegénységet arra is, hogy a munkaszolgálatosok közül egy sem kerülhet vissza élve Magyarországra. Végül útbaindításkor egy cédulát adott át a századparancsnoknak, vitéz Dudás századosnak, amelyen 22 munkaszolgálatos neve szerepelt azzal az utasítással, hogy ezeknek az embereknek már Ukrajnába sem szabad élve kerülniök. A század 1942. április végén indult, Dudás százados június végéig volt a parancsnoka, s ezen idő alatt egyetlen munkaszolgálatos sem halt meg, mert a századparancsnok nem hajtotta végre Muray alezredes parancsát. 1942. évi augusztus havában Tiszarovits József hadnagy lett a parancsnok, helyettese Spóner Rudolf hadapródőrmester, szolgálatvezető pedig Rotyits Péter főtörzsőrmester. Tiszarovits hadnagy akaratgyenge jelentéktelen egyén volt, aki helyett Rotyits és Spóner gyakorolta a hatalmat. Ettől kezdve a század sorsa a legszerencsétlenebb irányba terelődött.
Rotyits fenyítésként, de legtöbbször teljesen ok nélkül nádvesszővel, kötéllel, doronggal és minden más a keze ügyébe kerülő eszközzel gyötörte a munkaszolgálatosokat, akik súlyos testi sérülést szenvedtek, sőt, egy név szerint már nem megállapítható munkaszolgálatos a bántalmazásba belehalt. Ezenkívül Spónerrel együtt tartalékokat gyűjtöttek a munkaszolgálatosok részére kiadott élelmiszerekből.

A század sorsa akkor vált tragikussá, amikor Haynal Alaljos ezredes, akkori ezredparancsnokuk kérdőre vonta a századparancsnokot, hogy mi történt a Muray alezredes által átadott névjegyzékben szereplő munkaszolgálatosokkal. Vitéz Dudás százados ekkor már hazatért a hadműveleti területről, a névsor már nem volt előkeríthető, de Haynal ezredes parancsot adott arra, hogy azt emlékezetből kell rekonstruálni. Tiszarovits hadnagy Werbőczy hadapródot bízta meg a feladattal, aki ezt elhárította, de Spóner és Rotyits összeállította a névjegyzéket. Haynal elrendelte ezek kivégzését, amit egy általa összeállított huszárraj hajtott végre. Utána Haynal azon a címen, hogy a munkaszolgálatosok nem végzik pontosan és lelkiismeretesen munkájukat, naponként 5-6 turnusban folytatta a kivégzéseket. Azok, akikkel Rotyits különösen nem rokonszenvezett, egymás után halállistára kerültek. A kivégzettek ingóságait a keretlegénység között Rotyits szétosztotta. Saját magának annyi jutott ezekből, hogy szeptember végén már két szekeret töltött meg velük. Jellemző, hogy az ismert magyarországi textiles, Silberpfennig Juda kivégzése után Rotyits felháborodva fakadt ki azon, hogy egy milliomosnak hogyan lehet ilyen szegényes felszerelése, ezért ugyan kár volt eltenni láb alól. Ilyen rendszeres irtással a század 196 főnyi munkaszolgálatos állományából 124 tűnt el addig az időpontig, amíg 1942. október hó elején az új honvédelmi miniszter ezeket az állapotokat meg nem szüntette. A vádlottak jellemzéséül megjegyzendő, hogy Szívos 1942 novemberében, szabadságon léte alatt, amikor a tömeggyilkosságok már befejeződtek, feljárt az odakinn agyonlőtt Szabados és Sax munkaszolgálatosok családjához, ahol evett, ivott, jól tartatta magát, és biztosította a családot, hogy hozzátartozóik odakünn a legjobb egészségnek örvendenek.

Rotyits Péter és Szívós Sándor az állították, hogy elöljáróik szolgálati parancsát hajtották végre.  Viszont a Ktbtk. 38. § I. pontjában írt beszámítást kizáró ok, csak akkor valósul meg, ha az alárendelt meg van győződve arról, hogy a szóban forgó parancsot teljesíteni kell. A vádlottak erről annál kevésbé lehettek meggyőződve, mert vitéz Dudás  százados példát mutatott arra, hogy törvénybe ütköző parancsot nem szabad végrehajtani. Minthogy mindketten magasabb rendfokozatot viselnek, ismerniök kellett a Szolg. Szab. I.R. 88. pontját, amely ezt egyenesen megtiltja.   

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsopercek.blog.hu/api/trackback/id/tr877119369

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.