Utolsó percek művészete

„- Aszondták sosem érnek ide.
- Ideérnek gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához, csak ez egy kicsit kínosabb.”

Január 17. Szerda

2015. január 29.

Hindy Iván tábornok, Budapest magyar katonai parancsnoka, 54 éves.  

Jelentés a Sopronban tartózkodó honvédelmi miniszternek és a vezérkari főnöknek.

1. Pest hídfő déli részein csak támpontok tartják magukat. Tovább fokozódó ellenséges nyomás esetén rövidesen Budára is hasonló sors vár. 2. Az állandó bombatámadások, aknavető és tüzérségi tűz az összezsúfolt csapatokban felbecsülhetetlen károkat okoznak. 3. Utcákat óriási törmelékhalmazok torlaszolják el. Eltakarításuk kilátástalan. 4. Vízszolgáltatás megszűnt. Kevés számú kútnál óriási torlódás. 5. Tetvesség rohamosan terjed. 6. Sok német katona polgári ruhát szerzett be magának. 7. Vitéz Kalándy altábornagy súlyosan megsebesült. 8. Csapatok harcértéke óráról órára romlik, különösen szembetűnő ez a német csapatoknál.

Deseő László, 15 éves.
Buda, I. kerület, Mészáros utca 32.

Már csak 2-3 napra van vizünk. A vizet pedig nagyon messziről kell hozni.

3/4 11-kor egy iszonyatos dördülés, és utána még egy csomó. Felszaladok az óvóhelyről. Semmit sem látok, minden tele van porral. Kb. 2 perc múlva kitisztul, úgy látom, eltűnt az utca túloldalán lévő ház, de később rájövök, áll még a teteje is. Végeredményben a valóság az, hogy három bomba találta el. Az alatta lakókat betemette. Az egyik felénk eső oldali fala maradt meg egy kevés tetővel rajta. Rohannak Édesapámék a szomszédokat kiásni. A pályaudvaron álló petróleumos és lőszeres vonat telitalálat következtében kigyulladt. Erős sercegés hallatszik. A füstöt erre fújja a szél. A pályaudvaron velünk szemben álló raktárakat a németek istállónak használták. Ezek is teli találatot kaptak. Mindenfelé döglött lovak. A németek pisztollyal lövik agyon a megsebesült lovakat. Nagyon ronda látvány. Az embernek elszorul a szíve. Izgulok a szomszéd miatt. A szomszéd lánya, Marika is be van temetve. Négy gépkocsis katona ássa őket. A szomszéd épp a másik szomszédnál tartózkodott, és most ő is izgatottan várja, hogy a családja napvilágra kerüljön. Közben sír. Utálom, ha egy férfi sír. A lakás teljesen tropa. Minden ajtó széjjeltörve. Ablakok lógnak. Várjuk, hogy a ház is meggyulladjon valamelyik pályaudvari szikrától, de csak nem akar. Az ablakban állok, és figyelem a pályaudvart. Romantikus látvány. Sajnálom a lovakat.

Végre leástak a szomszéd ház óvóhelyére, de addig már nem volt bent senki, mert kiköltöztek a vészkijáraton keresztül. Tetőnk nincs. Az előszoba ajtót betörte a szomszéd ház egyik idevágott darabja. Csak az nem jön be a lakásba, aki nem akar. Kerítésről már álmodni sem merünk.
12-kor már a szomszéd ház tetejét lopták az emberek tüzelőnek. Ki gondolta volna ezt 10 órakor? 

Egy ember akart a szomszédban öngyilkos lenni. Romantikus lélek lehet. Morfiumot kért. Nem kapott. Így hát hagyta magát lebeszélni.

Fenyő Miksa 66 éves író, jogász
Pest, VIII. kerület, Horánszky utca 11. Józsefvárosi Reálgimnázium (ma Vörösmarty Gimnázium)

11 óra. K. Marci jött a Mester utcából, s hozta a hírt, hogy a németektől megtisztított részeken már szabad a közlekedés. Romba dőlt, kibelezett házak, egyetlen ép ablak, zsalugáterek kinyomva, elferdítve, szétlőtt kocsik, tankok, lóhullák, emberhullák, feltört boltok, melyekből széthordják az árut, elhányt csomagok az utcán, ő maga is felszedett egyet, valami ruhaféle volt… nincs egy ép pont az úton, amelyen idáig jött. Egy hentesüzlet előtt nagy tömeg állt, mert néhány katona a hentes zsír- és szalonnakészletét osztotta szét, hátrébb terelve a tolakodókat, és előnyben részesítve a hátrább állókat.

Tiborral és Gyulával elhagytuk pinceodúnkat, és kiléptünk az utcára. A Horánszky utca, ahogy végignéztünk rajta, egy lupustól szétrohasztott tetem undorító, elszomorító látványa. Üveg-, drót-, malter-, téglatörmelékeken oson át a fal mellett néhány sápadt alak, a kapu alól a pincék fölmerészkedő, elcsigázott lakossága les ki kíváncsian az utca végén munkálkodó oroszokra. Egy nehéz ágyút tolnak át az oroszok a Horánszky utcából a Sándor utcába. Intenek, hogy segítsünk. Nekifeszülünk az ágyúnak, és toljuk; nem nehéz munka. Tibort felismeri egy kapu alól az unokahúga, odainti. Ha németeket hagyott volna így ott, belelőttek volna; a tovaris keveset törődik vele. Viszont az én munkámmal láthatóan meg volt elégedve. Közben, ahogy ezt írom, szakadatlan ágyúzás, mely a pincefalakat is megremegteti. Az ágyúzásból világosan kihallszik az én ágyúm szava.

image

Egyelőre még lenn tanyázunk; nem is nagyon tanácsos az utcára kibámészkodni, mert egy eltévedt golyó épp az előbb sebesített meg egy járókelőt. Az utcán magyart és orosz nyelvű hirdetmények láthatók, melyek a magántulajdon érintetlenségét garantálják, szigorú büntetéssel sújtanak mindenfajta erőszakot, és felhívják a lakosságot, hogy minden tudomására jutó esetet azonnal jelentsen a kerületi parancsnokságnál.

A házba egy őrnagy állított be kíséretével. A földszinten rendezkedik be, ahol az elfogott németeket készülnek kihallgatni. Egy magyar jezsuita páter a tolmácsuk. Az őrnagy a földszinten igényelt egy írószobát és a pincében két helyiséget. Amikor megmutatták neki a pincebeli helyiséget, ahol a fűtő tartózkodott gyermekeivel, és közölték vele, hogy ezek majd más helyiségbe költöznek, az őrnagy kijelentette, hogy nem szeretné, ha a gyerekeket háborgatnák, maradjanak.   

Déry Tibor 50 éves író
Pest, V. kerület, Nádor utca

Anyám azonban már megunta a kényelmetlen pinceéjszakákat, zúgolódni kezdett. Az oroszokra is haragudott. – Már három napja hallom, hogy elértek a Keleti pályaudvarhoz – mondta mérgesen – hát miért nincsenek még itt? Amikor 1919-ben visszajöttünk Savanyúkútról, a nyaralásból, taxissztrájk volt s gyalog mentünk haza a Wesselényi utcába. Egy óráig sem tartott, nem hogy három napig!

Kovács X. Ferenc vezérkari százados
Pest, V. kerület

Éjjel még a Szent István körútig gyalogoltam és járogattam végig a különböző pincéket, melyekben magyar alakulatokat sejtettünk. Általában mindenhol az oroszokat várták, nem nagyon akartak Budára jönni. Az egyik pincében egy repülőtiszt szemtelenül, vigyorgó pofával felelt vissza, hogy neki véget ért a háború. Nem tudtunk vele mit csinálni.

Vajda Alajos alezredes, I. páncéloshadosztály
Pest, V. kerület

Durva káromkodások magyarul és németül. Teljes fejetlenség. Ez fokozódik, amikor egy szűk utcában égő palota előtt kellett elhaladni. Már nem is tudjuk, hol járunk, az oszlop sodor magával, abból kitörni nem lehet, de nem is tanácsos, mert nem lehet az áradatba besorolni. Az égő épületek ontják a forróságot, ablakkeretek, különböző égő fa épületalkatrészek hullanak a gépjárművek közé. A gépjárművek közt több gyalogos egység is halad. Motoros német tábori csendőrök igyekeznek valamilyen rendet teremteni, de nem sok sikerrel. Tíz-húsz méterenként megállás, újabb torlódás. Most már meredek röppályájú mozsár- és aknavető lövedékek is itt-ott becsapódnak. A szörnyű detonációba géppisztolysorozatok is vegyülnek. Ki tudja, kiket és miért lőnek agyon? Közben természetesen sokakat találat vagy repeszdarab ér. A sebesültek jajgatnak, némelyik üvölt fájdalmában. Csodával határos módon valahogyan mégis kijutunk a Lánchíd pesti bejárata előtti térre. Ott valóságos tűzijáték fogad. Szinte nappali világosság az éjszakában. Óriási lyukak tátonganak a hídon, melyeken keresztül a vizet látni. Az egyik ilyen lyukban egy beesett, de valahogy fennakadt német katonai személygépkocsi hátsó része mered az ég felé. Az eleje mélyen a lyukban, utasai biztosan elpusztultak. Másik helyen aknától telitalált tehergépkocsi égett. Alig lehetett kikerülni. Mindenfelé hullák hevertek szanaszét, volt amelyiken már sok-sok gépkocsi keresztülment.

Pest, V. kerület, Városház utca

„König Imre tanú lép a tárgyalóterembe. Január 17.-én Csöpike vezényszavára dördült el a nyilas brigantik sortüze a Városház utcában, a tanú is az áldozatok között volt. Súlyos sebbel bukott a földre, és hóhérai azt hitték, vége van. Ennek köszönheti életét. Elmondja, hogy – a többi között – egy anyát két ikerleányával összekötözve végeztek ki mellette. Az egyik kisleány – körülbelül nyolcéves lehetett – csak megsebesült. Könyörögve kérte az egyik nyilast: – Én nem haltam meg, kérek még egy golyót. – Megkapta.
A tiszta tekintetű vádlott, aki most kéztördelve, kétségbeesetten ül a vádlottak padján, lőtt az anyja és a testvére után meghalni kívánó ártatlan gyermek szájába.

Tizenkét esztendős kisleány, Mendelovits Ágnes az újabb tanú. Anyjával együtt vitték a Városház utcai kivégzésre. Anyja ott halt meg mellette, maga egy váll-lövéssel úszta meg a „nemzetmentők ” sortüzét. Aztán ő is halottnak tettette magát, és így látta, hallotta, amint a megváltó halált jelentő golyót kérő kis unokahúga szájába lőtt a 23 éves Salzer Vilmosné, Csöpi.” A „nemzetes asszony” öccse zsidó származású feleségét feljelentve került kapcsolatba a mozgalommal.

Pest, VII. kerület

A szovjetek éjjel elérik a gettót. Az ott felállított légvédelmi ágyúüteg legénysége, a közeli zsidókórház orvosának javaslatára, befekszik a kórházba. Egyenruháikat a kórház kazánjában elégetik.

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsopercek.blog.hu/api/trackback/id/tr67102669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.