Utolsó percek művészete

„- Aszondták sosem érnek ide.
- Ideérnek gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához, csak ez egy kicsit kínosabb.”

Január 15. Hétfő

2015. január 31.

image

Szabó Borbála 24 éves fűzőkészítő
Pest, VII. kerület, gettó

Nagyon rosszul alszom éjjelente, de reggel, amikor elaludnék, megint olyan pokoli a zaj, hogy jobb fölkelni és kimenni a térre néző utcai szobából. Most reggel is arra keltem fel, hogy egy gránátnak a szilánkja áttörte az ablaküveget helyettesítő deszkát, és eltörte az asztal egy részét. Az emberek nagy része lerohant a pincébe, de mi itt fönt várjuk meg a sorsunkat. 

Nagyon vigasztaló tudat számomra, hogy rendőrök vannak a gettóban (nem csak zsidó, de „Magyar Kir.” rendőrök is!), és a nyilasok már nem garázdálkodhatnak kedvük szerint. Tegnap is akart valahol 4 nyilas némi egyéni akciót lebonyolítani, de a rendőrök közbeléptek, és megkötözve vitték őket a gettón végig.

 

Halpern Mór
Buda, XII. kerület, Városmajor utca 64-66, Bíró Dániel Kórház

Ismét eljöttek és megnézték, hogy a kivégzettek közül él e még valaki? Emlékezetem szerint kábé még 4-en éltek, ezekbe ismét golyó röpítettek, hogy alapos munkát végezzenek. Az áldozatok száma 150. Ezeket azután a nyilas recept szerint kirabolták. Utána az egész kórházat kifosztották. Nevezetesen elvitték az ágy- és fehérneműt, konyhaedényeket és felszereléseket, gyógyszereket és minden néven nevezendő felszerelési tárgyakat, amelyek csak megmozgathatók voltak. Meg kell jegyeznem, hogy ebben a gyalázatos akcióban a környék lakossága is részt vett, mert mint Csáky-szalmáját hordták szét a kórházból az összes kezük ügyébe eső holmikat.

Nagy Lajos 61 éves író, könyvesboltos
Pest, VI. kerület

Megint csöndesebb a nap a tegnapinál. Már persze eddig, déli fél tizenkettőig. Éjjel felébredtem, mély hangú morajokat hallottam. Az ilyen hangokon nehéz eligazodni. Azt sem tudhatja az ember, hogy nemcsak képzelődik-e. Az is megesett már velem, hogy hadi zaj mormolásának véltem valamit, amiről kiderült, hogy V. derék hölgyünk egyenletes, de elefánthoz méltó hortyogása.

Egy fiatalember az ötödik kerületbe jár valahová. Kerülgetem a pontos meghatározást, hátha feljegyzéseim napvilágra kerülnek. Ma is elindult tíz órakor. Egy óra múlva érkezett vissza. Amerre járt, minden percben robban egy-egy gránát. Néha négykézláb mászott, máskor hason csúszott az utcákon át.

Tegnap esti hírek szerint, amiket egy hadimunkás hozott, az oroszok már a Bajza utcánál vannak, a Józsefvárosban pedig a Német utcánál. Más közlés szerint a hatodik kerületben a Munkácsy utcánál folyik a harc.

image

C.-né elmondta, hogy tegnap este lenn aludt a pincében. Tíz óra tájban nyilasok jelentek meg a házban, és razziáztak. Zsidókra vadásztak, mindenki igazoltattak. G.-né félvér, igen zsidós arca van, a rendeletek szerint zsidónak számít, mert zsidó volt a férje. De vannak a férje kereszténységét igazoló hamis iratai. A nyilas megnézte az iratokat, megnézte G.-nét, és azt kérdezte:
- Mennyibe kerültek ezek az iratok.
 Ő mosolyogva felelte:
- Sokba.
A nyilas nevetett, visszaadta az iratokat, és ment tovább.

Kedélyes esetnek is elfogadhatja ezt akárki. De én megrémültem. A szívemben éreztem valami furcsa, mélységes fájást. Amilyent ájulás előtt érez az ember. Még most is igazoltatnak! Razziáznak! Ezen jár az eszük. Van rá idejük. Van hozzá lelkük. Ebben a percben kezdődött el az igazi félelmem. Abban a percben tudtam meg, hogy feleségemet még mindig halálos veszedelem fenyegeti. Hogy az a nyilas elnéző volt, az igazán kivételes eset, ezer eset közül egy, ha így zajlik le.

Ettől kezdve úgy fájt nekem a pince, és fájt a környezetem, mint ahogy a szívgörcs fáj. Megkönnyebbülés volt, amikor újra elkezdődött az ágyúzás, bombázás, repülőgépek zúgása, és G.-nét elhagyva siettem haza. Nem mondom el a feleségemnek, amit hallottam. De nem engedem őt ki az utcára. T.-ről, aki katona, feltételezem, hogy kiáll a zsidókért, és talán tud is valamit tenni, ha kell. Igen ügyes ember, nehéz ügyeket igen jól szokott elintézni. Az az ember, akiről pestiesen azt mondják, hogy remek dumája van. Elintézi!

Ha igazi emberek volnánk, akkor nem kellene rettegnünk. Fegyver lenne nálunk, vagy ha nem, hát kés, balta, kalapács, akármi és nekimennénk a nyilasoknak. Megölnénk néhányat. Az egész városnak így kellene védekezni.

G.-néhez különben kenyérért mentem. Már hogy ő nézzen be a pékhez, neki ad, jó ismerőse. De addig halogatta a mozdulást, amíg otthagytam. Nem csodálkozom a húzódozásán. Egészen meghülyült a félelemtől. Rosszkedvű, nem működik az agya, csak maga elé meredve néz, bármit kérdezek tőle, nem ad feleletet, mindig megkérdezi: tessék? Pedig okos asszony, mindmáig nagyszerűen állta a viszontagságokat.

É. arca is sápadt, a tekintete riadt. Ha találkozom vele, mindig sóhajt egyet. Én előtte nem sóhajtok, de ha egyedül vagyok, minden öt percben hangosan mondom: Jaj!

 

Pest, V. kerület

Az esti órákban András Sándor ezredes, a 10. gyaloghadosztály parancsnoka és Botond Béla őrnagy, vezérkari főnök tiszti gyűlést tartott a Dorottya és Wurm utca sarkán épült Magyar Általános Hitelbank pincéjében, majd utána szűkebb körben bejelentették, hogy a németek elvesztették a háborút, felvették a kapcsolatot a túloldallal, és részükről befejezték a harcot.  
Távozás előtt András még megkérdezte
- Van még valami a reprezentációs ládában?
- Egy kevés szesz, élelem, cigaretta és szivar.
- Oszd szét a legénység között! – mondta, azzal távozott.

„Amikor elhagytam a bank pincéjét és kiértem a Vigadó térre – nérói látvány fogadott: a Duna-parti szállodák égtek. Kedvenc helyem a Hungária szálló is lángokban állt. A sötét budai oldal kísérteties hátteret nyújtott a lángoknak.

Első kihallgatásomra egy Népszínház utcai óvóhelyen került sor. Egy ezredes kérdezett ki. Kihallgatásom közben hátul összefogott kezemről valaki le akarta csatolni a karórát. A tolmácshoz fordultam, kérdezze meg az ezredest, hogy az órát emlékül átadhatom-e az illetőnek. Az ezredes rákiabált őrzőimre. Az óra tulajdonomban maradt. Miközben további sorsomra vártam, egy őr köpenyem zsebébe nyúlt. Kezét megfogtam és azt észleltem, kekszet tett a zsebembe.”

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsopercek.blog.hu/api/trackback/id/tr657102673

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.