Utolsó percek művészete

„- Aszondták sosem érnek ide.
- Ideérnek gyermekem, ahogy mi is odaértünk a Don partjához, csak ez egy kicsit kínosabb.”

Január 30. Kedd

2015. január 16.

Hindy Iván tábornok, Budapest magyar katonai parancsnoka, 54 éves.
Jelentés a Sopronban tartózkodó honvédelmi miniszternek és a vezérkari főnöknek.

Január 30.-ra virradó éjjel csak a német egységekkel együtt harcoló székelyudvarhelyi csendőrzászlóalj 50 katonája állt át az ellenséghez. Az átállások nem egyes esetek, számuk változó. Az ezzel kapcsolatos tényeket a következőképp jelentem:
A kibombázott és óvóhelyeiről elkergetett, vagyonától megrabolt, éhség, vízhiány, saját és ellenséges tűz által is kínzott lakosság a megakadályozhatatlan suttogó propaganda útján egyre jobban fejezi ki gyűlöletét a németekkel és nyilaskeresztesekkel szemben, mivel értelmetlen áldozatnak tartja szenvedését és a főváros lerombolását. Gyűlölik saját katonák megjelenését az óvóhelyeken, mert előfordult, hogy az oroszok ott tartózkodásuk alatt élelmiszert és cigarettát osztogattak, és vizet is hozattak a lakosoknak. Emiatt több oldalról is felszabadítóként várják az oroszokat. Az oroszok minden megfigyelt katonai mozgásra aknázással válaszolnak, de a civilekre nem lőnek. Az oroszok célzatos propagandáját a németek magyar lakosokkal és katonákkal szembeni viselkedése is támogatja.
Nem egyedi esetek: az SS néha minden alapos gyanú nélkül tartóztat le és tart hosszú ideig a legszörnyűbb körülmények közt fogva civileket és honvédeket, akik szabadulásukat kizárólag az I. hadtest beavatkozásának köszönhetik. A tiszteket ok nélkül szidják, még verik is, a németek támadásoknál visszamaradnak, és a honvédeket hajtják fegyvereikkel előre, közben pedig a pihenő német alakultatok kirabolják a honvédek körleteit. Fegyveretlen munkásokat kényszeríttettek támadásokban való részvételre, csak hogy lármát okozzanak, ezek utána véres veszteségeket szenvednek.


Deseő László, 15 éves
Buda, I. kerület, Mészáros utca 32.

Éjjel 2 előtt 20 perccel felébredt mindenki. A szétlőtt ajtón keresztül németek mentek be a lakásba. Parancsnokuk az eléjük siető Apácskát megnyugtatta, hogy semminek nem lesz semmi baja. 2 órakor lovakat vezettek a lakásba. 19 lovat. Minden reng természetesen az óvóhelyen. Édesapám és Édesanyám annyira el vannak keseredve, hogy semmi, de semmi nem érdekli őket.


Cs. Szabó László 39 éves író
Buda, II. kerület, Nyúl utca

Csukott ajtókon át keresgélő lépteket hallok a kapu felől. A világító számlap három órát mutat. Felülök, halkan szólok. Koromsötétbe s nehéz, nyomott lélekzésbe ütközik a hangom. Újabb ajtó nyílik az alagsorban, két-három láb megáll. Jobbkézt van a szenespince s a fáskamra, balra az óvóhely. Balra indulnak a léptek.
A függöny féloldalt fellibben, három hócsuklyás óriás áll a nyílásban. H. hirtelen felül, én már rég ülök. A németek is éppen ilyen csuklyás hóköpenyt viseltek, lehetnek ők is, valamelyik járőrük. Farkasszemet nézünk, senki se szól. Egyszer csak az egyik óriás nevetve felemeli a karját. „Szervusz, szervusz, ruszki, ruszki!” mondja sebesen.
Kacag az egész óvóhely.
Túléltük az ostromot.

buda_tamadas.jpg
Gergely Magdolna 43 éves kémikus
Buda, XII. kerület, Mártonhegy, Fodor utca

Reggel fél 8-kor Webel berohan. Támadás kezdődik. Őrült pergőtűz. Lent vagyunk a pincében. 4-kor eszünk, száraz babot a pincében. Napó (az apja) kijön ebédlőből, sebesülten. Ágyúlövedék szalonban. Délután takarítjuk, mikor támadás abbamarad. Németek mondják, hogy nem érdemes, ott áll az ágyú, újra lőni fog. Kiköltözünk a lányok szobájába, recamier fáján is ágyúlövedék. Alvás mindenki együtt, Boli (a fia) asztal alatt.


Sztehlo Gábor 35 éves evangélikus lelkész
Buda, II. kerület, Tárogató út

Sötétben ébredtünk, az ablakok el voltak sötétítve. Az udvari vízcsapnál megmostuk arcunkat, aztán fázósan bújtunk össze. Ácsorogtunk. Az ácsorgás és várakozás is hozzátartozik a háborúhoz. Később átkísértek minket a Tárogató útra, ott egy villa emeletén zsúfolódtunk össze. Felhúztuk a redőnyöket, ragyogó napfény töltötte be a szobát. Valahonnan ládalekvár és kenyér került elő, hogy ki hozta, ki adta, már nem tudom, egyszer csak a kezemben volt. Hitler-szalonnának hívtuk a ládalekvárt, s nem tekintettük csemegének, de akkor jólesett, hiszen tegnap óta a paradicsompürén kívül semmit nem ettünk. Beszélgettünk, ismerkedtünk egymással. Ebben a villában valami gyűjtőtáborféle lehetett, talán magasabb parancsnokság is, mindenestre a jobban értesültek tanácsolták, hogy küldjem a két kisebb fiút a parancsnokhoz, engedje el őket, hiszen még gyerekek. Hátha csakugyan kijutnak, és hoznak segítséget valahonnan. Az őrhöz fordultam, és mutogattam, hogy ezeket vigye a parancsnokhoz. Megtette, s a gyerekek nem is jöttek vissza, csak az egyik egy óra múltán. Kenyeret hozott és ládalekvárt, no meg két jó hírt. Az egyik szerint itt van a házban Hofmann Péter édesapja, valamilyen hivatalos minőségben, de törött lábbal, ezért nem tud lejönni, kéri, menjek fel hozzá. Hofman Péter is Bogár utcai gyerek, és egyike azoknak, akik ágyútologatás után eltűntek. A fiú megkereste az apját, jelentkezett nála, azután elindult édesanyját felkutatni. A másik jó hír: Madame Barrée* is itt van, és megpróbál beszélni a parancsnokkal, hogy engem engedjen szabadon.
Siettem Hofmannhoz. Megtudtam, hogy a fia elég kalandos úton jutott el hozzá, hátba is vágta egy szilánk, de szerencsére a vastag kabát felfogta az ütést, így sérülés nem maradt, csak fájó kék volt. Oláh Gyurkával (Nobel-díjas amerikai kémikus) léptek meg. Gyurka már tovább is állt, ismerősökhöz ment, keresni a testvérét.

*Madame Barrée: a Nemzetközi Vöröskereszt Sztehlo Gábor segítségére rendelt munkatársa. „50-60 közötti, kissé ódon eleganciával öltözködő francia hölgy volt, kedvesen törte a magyar nyelvet, erősen festette magát, mindez feltűnő csúnyaságával párosulva figyelemfelkeltő jelenséggé tette.”


Boldizsár Iván 32 éves író, újságíró
II. kerület, Budagyöngye, Hidász u. 1. (1944. december 24.-től orosz kézen)

Délelőtt Macóék (a húga) hazahozták a ruhát, velük jön a mosónő is. Civilben s békében kertész. Nagy méricskélés és alkudozás kezdődik. Kap végül 5 kiló lisztet, 3 kg borsót, 2 kg babot, fél kg szárított sárgarépát és két borsóleveskonzervet. Hosszan csodálja könyveimet, és ajánlatot tesz, szerez cukrot, ha adok könyvet. Természetesen ráállok. Csak már látnám azt a cukrot!


gróf Széchényi Viktor 73 éves földbirtokos.  Fejér vármegye főispánja: 1906-17 (lemond) és 1926-39 (lemond). Buda, I. kerület, Úri u. 52.

Erzsi szakácsnő egy hős, nem mozdult el a nyitott tűzhelytől, mikor mindenki a pincébe menekült, és kitűnő bablevest főzött.

A bejegyzés trackback címe:

https://utolsopercek.blog.hu/api/trackback/id/tr227119293

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lost hope 2015.01.30. 19:15:44

nnna ez van most Ukrajnában...

int10ha 2015.01.30. 19:39:24

Tényleg, milyen cukorpofák voltak ezek a szovjet katonák egytől-egyig. Egy túlélőnek sincs egy rossz szava se egyikre sem. Ezt hívják történelem hamisításnak? (Szellemi kútmérgezés meg ilyenek.)
(Persze a magyarok meg a németek meg mind GONOSZAK. Még a magyarok is tudják, hogy a magyarok gonoszok. Ez egy vicc.)

2015.01.30. 21:13:24

int10ha: üldözési mániás

killercsiga 2015.01.30. 21:47:18

@int10ha:
és képzeld, az oroszok tényleg nem csak kegyetlenkedésből álltak, a pestiek egy része jól járt velük. és hát ja, a vége felé a kilátástalan harcot vívó németek tényleg nem bántak kesztyűs kézzel a lakossággal. főleg az ss.
nincs ebben hamisítás, csak meg kell nézni mi történt.

evil demon satan devil 2015.01.31. 05:35:00

@[HPhD]Blokkolnam: azért csak eltűnt pár tíz(száz?)ezer magyar málenkíj robotolni. nagyapám 16 éves testvérét elvitték 8 évre nyaralni. a faluból szedték össze a hiányzó mennyiséghez, mert nem telt be a létszám, hogy gazdaságos legyen az all inclusive túra :(

Nyugigumi 2015.01.31. 08:55:48

Végén még kiderül, hogy ezek az aranyos szovjet katonák csak jótékonykodni jöttek ide, némely hálátlan gazembernek meg volt pofája fegyvert fogni ezen jótevők ellen. Szerencsére nem jártak eredménnyel és még közel 50 évig élvezhettük az ittlétüket...

Bafana 2015.01.31. 09:14:35

El kellett morzsolnom egy könnycseppet a szemem sarkában. Az ázsiai vérbajt is biztos a németek osztogatták a magyar nőknek. A Gulag is valami nyaralóhely lehetett. Kolima és Magadan az biztos olyan lehettt, mint Bora bora, vagy Hawaii.
süti beállítások módosítása