A Pesten megjelenő Szabadság című napilap Ki tud róla? rovatában
November 10-én a Téglagyáron át Hegyeshalom felé vitt női csoportok közül ki tud Gyüre Józsefné Déri Edithről. Értesítést kérnek Dériék. Üllói-u 22 sz. II em.
Weiszt Károlyt december 29-én éjjel a nyilasok kivitték a Dunapartra. Azóta semmi nyom sincs. Mentők, kórházak, magánszemélyek értesítését kérjük. VII. Dembinszky-utca 18.I.1.
Buda, I. kerület, Vár
Sipeki százados kíváncsi, mennyi benzintartalékkal rendelkezik még a zászlóalj. Hívatja Hecsey hadnagyot, de az nem tudja. Erre Sipeki leküldi az őrmesterét, hogy nézze meg. Az őrmester visszajön, s jelenteti, hogy úgy látszik a benzineshordó üres. Meg is billentette, nem hallott loccsanást. Belenézett, de nem látott semmit, mert sötét volt a garázsban. A százados káromkodik egyet, majd hármasban lemennek megnézni. Az őrmester megdönti a hordót. Az most sem ad hangot. Erre Sipeki gyufát gyújt, és a hordó felé hajol. A benzingőzök lángra kapnak, berobbannak. A századosnak csonkra égnek a kezei, a tűz arcát is megkapja, de nem veszti el fejét, gyorsan kirúgja az ajtót és kiugrik a garázsból, ahol a robbanás elégette a levegő oxigén tartalmát. Kint két ember eloltja a százados égni kezdő ruháját, és a kötözőhelyre cipelik.
Major Ákos százados, hadbíró, 36 éves. (A színész Major Tamás testvére.)
Buda, V. kerület, Városháza
A Budapesti Nemzeti Bizottsághoz indultam, amelynek a Központi Városházán volt a harcálláspontja. Szándékosan használom ezt a szót a hivatal helyett. Nekem is harcszerűen kellett a Conti utcából megközelítenem a Városházát, ami szerencséjére az invalidusok házaként még Mária Terézia idejében épült, és ölnyi széles falaival elviselte a belövéseket. A falak mellé húzódva másztam át a törmelékeken. Át kellett jutnom a Rákóczi téren, a Nagykörúton, a Károly körúton. A terek szegélyén szovjet lövegek foglaltak állást, az utcasarkokon aknavetők. Ezeket magam is csak a kilövések füttyéről fedeztem fel, aminek hallatára hasra vágódtam. Valahol a Múzeum körút előtt is egy nagy kaliberű aknavető dolgozott öt főnyi személyzettel. Amikor láttam, hogy az aknát beleteszik a csőbe, leguggoltam, mert bakaemlékeim közé tartozott egy csőben robbant akna által okozott súlyos szerencsétlenség. Kilövés után felálltam és továbbindultam, de el kellett haladnom a lőállás mellett. A szovjet katonák nagyon lehordott egyenruhát viseltek, az egyikük egy ósdi, egyujjas síkesztyűt hordott, nyakán átvetett összekötő zsinórral. Rajtam ezzel szemben egy vadonatújnak látszó ötujjas bőrkesztyű volt régi katonatiszti ruhatáramból. Kirívó volt ez a viselet az akkori körülmények között. Kétségtelenül ez volt a véleménye a síkesztyűs harcosnak is, mert megállított, és lehúzatta a kesztyűmet. Én ugyan haladéktalanul odaadtam neki, de utána megmutattam a Vas Zoltántól (vezető kommunista politikus) kapott igazolást, rajta a kommunista párt hivatalos körpecsétjével. Tökéletes dokumentum volt – a hatás is tökéletes. Az én szovjet katonám bosszúsan legyintett, az akkor általunk már ismert zamatos kifejezéssel káromkodott egyet, és visszanyújtotta a kesztyűt. Köpött is egyet, aztán a régi kesztyűjét használva újabb aknát eresztett a csőbe. Mind a hatan leguggoltunk. Nem volt szívem a szovjet fiútól visszavenni a kesztyűmet. Rámutattam az ő egyujjasára, és értésére adtam, hogy cserélni akarok. Ennek nagyon megörült, az üzletet haladéktalanul, lebonyolítottuk, sőt egy másik harcos mahorkával is megkínált.
A BNB tagjait a Városház utcai front egyik első emeleti udvari szobájába találtam, melynek ép ablakai voltak. A dr. Ries-szel folytatott megbeszélést egy német akna becsapódása zavarta meg. A szomszéd szobába vágódott, hullott a vakolat, a válaszfalakról leestek a képek. Meszesek lettünk. Nekem a legjobbkor jött a dr. Ries Istvánnal (Szociáldemokrata politikus, 1945-től 1950-ig, letartóztatásáig, igazságügy miniszter. Kihallgatás közben véletlenül agyonverik.) való találkozás, mert tapasztalt jogász, katonai védő volt, akivel megtárgyalhattam a hamarosan megtartandó első bírósági tárgyalás büntetőjogi problémáit. Dr. Ries helyeselte a népbíróság működésének beindítását, és az ehhez szükséges határozatot a BNB meg is hozta. Engem a népbíróság elnökévé nevezett ki, egyben felszólította a BNB-ben közreműködő négy politikai párt vezetőségét, hogy delegáljanak egy-egy tagot a felállítandó népbírósági tanácsba, és ezek nevét 1945. január 31.-ig közöljék velem. Így alakult meg az első népbírósági tanács.
