KÖZLEMÉNY  Az orosz katonai parancsnokság rendeletére ez évi január 25-től, éjféltől kezdve áttérünk az orosz időszámításra. Az órákat ennek megfelelően 25-én éjjel 22 órakor 24 órára, tehát 2 órával előré kell igazítani.

Boldizsár Iván 32 éves író, újságíró
II. kerület, Budagyöngye, Hidász u. 1. (1944. december 24.-től orosz kézen)

Nagyon nyugodalmas éjszaka után beállít Grisa meg a hadnagy, hónuk alatt lepedőköteggel: csináljunk hóleplet. Először próbáltam magyarázni, hogy a lányok nem értenek hozzá, Josette meg fáradt, de Josette tiltakozott: az oroszok olyan kedvesek vele, hogy ő is akar valamit csinálni. (Grisa kora reggel már azzal kezdte, hogy egy óriási, kétkilós hófehér kenyeret adott, majd délben másfél kiló zsírt.) Délelőtt az egész ház nagy hólepelkészítésben volt, minden nő dogozott, anyu és Josette két hóleplet és két nadrágot készített.
Délelőtt sok fát vágtam, közte egy ebédlőkredenc roncsait is. Fura érzés volt baltával belevágni a rózsa- és venyigefaragványokba.
Este nagy búcsúestély: Grisáék elmennek. Grisának és Ballannak címét felírom az orosz szótáram első lapjára. A kis hadnagy remek Hitler- és Goebbels-karikatúrát kanyarít, s éppen Gáborkámat kezdi skiccelni, amikor megkapják az indulási parancsot. Hat kenyér és egy darab szalonna maradt utánuk.

A Pesten megjelenő Szabadság című napilap Ki tud róla? rovatában

Marczin Gyuláné keresi férjét, akit január 16-án elvittek az oroszok tolmácsnak. Kéri, adjon életjelt magáról.

gróf Széchényi Viktor 73 éves földbirtokos  
Buda, I. kerület, Úri u. 52.

A nálunk beszállásolt 3 német katona (2 köztük magyar sváb) örömmel jöttek, hogy kaptak egy zsák lisztet, engedjük meg, hogy tűzhelyünkön kenyeret süthessenek. Ezt persze készséggel megengedtem, szakácsnőinket kérték meg, hogy segítsenek nekik. Hozzáfogtak, de mi sült ki?! Nem úgy kapták a lisztet - lopták - s nem liszt volt, hanem gipsz! Leküldtük a Sziklakórházba, ott már fogyóban.

Pentelényi János 34 éves mérnök
Buda, II. kerület

Reggel a nagy lövöldözés miatt nem léphettünk ki a kapun, s nem mehettünk be a laktanyába. Este 6-ra a Lukácsfürdőhöz mentem, és ott találtam a munkaszolgálatosok 100 főnyi csoportját fűrésszel, csákánnyal, lapáttal felszerelve. Heves aknatűz között kimentünk a Duna partra. Esett a hó. A fagyos földet csákányoztuk, és a vasúti talpfák szélét kellett lefűrészelni, hogy a sínek és a járda között árkot áshassunk. A Margitsziget felől és Pestről géppuskatüzet kaptunk. Félóráig hasaltunk a hóban. Amikor kissé elcsendesedett, tovább dolgoztunk. Éjfél tájban szörnyű pergőtüzet kaptunk. 8–10° hidegben a földhöz lapulva feküdtünk másfél óra hosszat. Fütyülve repültek el fölöttünk az aknák, és mindegyiknél azt hittem, hogy engem talál. Állandó halálfélelemben reszkettünk, de többnyire a Lukácsfürdő házai előtt robbantak az aknák. Istenem, csak most jussak ki ebből a pokolból, sóhajtoztam, és állandóan családom lebegett szemem előtt. A saját szempontomból nem sajnáltam volna életemet. Később a géppuskatűz lanyhult, mire vettük szerszámainkat, és visszavonultunk az épületek közé. Az őrszemek derékig a földbe ásva továbbra is ott maradtak az éjszakában, és figyelték a pesti oldalt, hogy a Duna felöl nem támadnak-e oroszok. Fáradtan értem haza, és csak hosszas dörömbölésre engedtek be a kapun.

Deseő László, 15 éves.
Buda, I. kerület, Mészáros utca 32.

Nagyapa mosakodott. A folyosón mosakodott. Mi az óvóhelyen kimeredő szemekkel lestük a vízcsobogást. Egyedül a nagybátyám, aki immár 5 hete csak ivásra használja a vizet, fordult el méla undorral. Nagyapa bejött a vízzel. Volt mit hallgatni. Azaz csak egy megjegyzést hallott Édesapámtól, és azóta meg akarja a kapcsolatokat szakítani velünk. Szóba sem áll senkivel. A hangulat gyönyörű. Haragszunk nagyapára, és ő ránk. Nekem sikerült az Évát a lépcsőn fellökni, hát onnan is haragszanak. Erzsi néni nem kapott eleget vacsorára, ő is haragszik. Ilyen hangulat közepette jelent meg Potzonyi, és megkért, hogy a családja, azaz 5-en eljöhessenek hozzánk, ha bombáznak. Mindenki egymásra nézett. Így is már 21-en vagyunk az óvóhelyen. Nagyapa belement a dologba. Ha valaki át akar menni az óvóhelyen, legalább 3 embert kell előzőleg felállítania. Potzonyi mesélte, hogy az az ember, aki náluk öngyilkos lett, még mindig nincsen eltemetve, mert annyira lőnek és bombáznak, hogy nem mernek neki gödröt ásni. A 82 éves bácsi, aki eltörte a lábát, szepszisben meghalt. Egy ejtőernyő esett hozzájuk, ami átvágta a födémet. Nagyapa itt megszólalt, és megkérdezte Potzonyit, megállapították-e már hivatalosan a kárt, mert ezt majd be lehet vasalni a német kincstáron.
Egy kém járt nálunk két nappal ezelőtt. Rengeteg a kém. A kémeket futni engedik, mert mindig csak utólag jönnek rá: na ez is egy kém volt.
Ha a kertben kimegy az ember rögtön rálőnek. A grófék játsszák, hogy este egy lámpát kidugnak az ablakon, számolnak 3-ig, és behúzzák. Az 5-nél már robban a közelben. Én is szeretnék ilyet játszani, de szólni sem lehet róla az óvóhelyen.