Sztehlo Gábor 35 éves evangélikus lelkész. 1944 őszén a Nemzetközi Vöröskereszt támogatásával, a Jó Pásztor Misszió szervezetének segítségével néhány hét alatt 32 gyermekotthont alakít az üldözöttek számára. Buda, II. kerület, Lórántffy utca
Újév éjszakája igencsak mozgalmas volt. Az akna és ágyútűz, a gépfegyverropogás hangorkánjára a Fillér utcából válaszolgatott egy német ágyú. Ez a harci zaj csak másnap délutánra hagyott alább. Úgy három óra tájt valaki erőteljesen megzörgette az ablakot. Ugyan ki lehet ez? Ki merészkedik ide ebben az irtózatos lövöldözésben? Katonai járőr? Netán nyilasok? Esetleg futár valamelyik otthonból? Nem ez lehetetlen. Gyorsan elbújtattam Krámeréket, és felmentem a bejárati ajtóhoz, hogy megnézzem, ki a váratlan látogató.
Az ajtónál fiatalabb férfi állt, a Ruszti úton lakik – mondta – mérnök, a házmester ismeri őt – oszlatta el gyanakvásomat. Lementünk a pincébe, s ott, mintha ereje végéhez érkezett volna, roskadt le egy székre. A nagyon piszkos ruha és a borostás áll fölött kellemes vonású kedves arc – és egész testét rázza a remegés. Lassan szólal meg, és akadozva mondja el, mi történt az elmúlt éjszaka. Apránként kibontakozik előttünk a szomorú valóság. Háza, melyben feleségével és két kisgyermekével lakott, két tűz közé került az éjszaka. Ők éppen akkor mentek le a pincébe, amikor valamelyik ágyúlövedék becsapódott a házba. A pincelépcsőn a mérnök ment elöl, mögötte a gyerekek, hátul a felesége. Ő leért, leemelte a lépcsőről a kicsiket, és kereste az asszonyt. Akkor látja, hogy ott fekszik holtan. A becsapódó lövedék repeszdarabja fejét találta, úgy halt meg a másodperc töredéke alatt, hangtalanul. Ő most itt áll, elhagyottan, két apró gyermekkel. Segítséget kért, hogy valahová, fedél alá juttassa a kicsiket és eltemethesse a feleségét.
Amikor mindent előkészítettünk, átmentem a mérnökkel, Krámerrel és a házmesterrel a gyermekekért. Félelmükben elaludtak szegények, de sértetlenek voltak. Szerencsésen vissza is tértünk velük. Nem volt könnyű: az alig 400 méternyi utat több mint két óra alatt tettük meg.
Fenyő Miksa 66 éves író, jogász. A Nyugat (irodalmi folyóirat) alapítója, szerkesztője, kiadója, mecénása; a parlament felső házának választott tagja 1931-1935 között; 1917-től az 1938-as zsidótörvényig a Gyáriparosok Országos Szövetségének vezérigazgatója. A német megszállás, 1944. március 19. óta hamis papírokkal bujkál. 1934-ben Hitlerről írt könyve miatt nagyon keresett személy. Pest, VIII. kerület, Horánszky utca 11. Józsefvárosi Reálgimnázium (ma Vörösmarty Gimnázium)
1939, 1940, 1941, 1942, 1943, 1944 s most 1945. Hét rettenetes esztendő, mindegyik rettenetesebb az előzőnél. S a genny és piszok az egeket verdesi. És én már kifogytam a jelzőkből, mikkel undorodásomat fejezhetném ki.
1945 újéve. Se bor, se búza, se békesség. S vajon lesznek-e számomra valaha? Ellenben három nap óta nincs világítás; a karácsonyfáról lementett kis gyertyák fénye mellett ülünk a pincében. Mára már ez is kifogyott. T Gyuszi most önt mécseseket, faggyúból és padlóviaszból. És ma reggelre már a vízvezeték is abbahagyta a működést; valami vizet tartalékoltunk, de hogy holnap mi lesz, vagy, mondjuk holnapután, senki se tudja. Fűtés egyelőre még van és némi ennivaló is. (Sőt tegnap délben bőrös sertés.) Kenyeret azonban csak nyilas összekötetéssel tudtunk szerezni.
Budapest német parancsnokának küldött orosz ultimátum híre igaz: tegnap délben járt le, Budapest német parancsnoka elutasította, és megkezdődött a németek „hősi” ellenállása. Mario (a kisfia) volt kisasszonya valahogy kinyomozta, hogy hol vagyunk. Felhívott bennünket, és én boldogan hallottam, hogy gyermekeim megvannak és jól vannak. Négy nap óta éjjel-nappal a pincében, de fekvőhelyük van és egyelőre ennivalójuk is. Kartácsdarabok bevágódtak Viola lakásába, Panni konyhájába, de különösebb bajt nem okoztak. A front házuknál vonul el, invitáltak bennünket, de Ria azzal, hogy nincs itt a fréz csipkeruhája, elhárította a meghívást.
A front itt van a mi házunknál is. Szakadatlan ágyúzás, gépfegyverezés. Az egyik szobába itt is bevágódott egy szilánk; nem csinált bajt. Az utcasarkon akna robbant; aggódunk F. Paliért, aki itt a közelben lakik. Tizenöten vagyunk a pincében, melynek semmi szellőzése nincs. Az emberek kezdik nem bírni el egymást – az egyiknél az önzést, a másiknál a modorát, a harmadiknál a szagát… mennyivel könnyebb a Seid umschlungen Millionen, (embermilliókat átkarolni – utalás Schiller Az örömhöz című versének egyik sorára, vagy ifj. Johann Strauss egyik keringőjére) mint egyes embereket átölelni. A ház tele van katonával, vagy háromszázan vannak itt, akik különböző fel nem használt formációkból verődtek össze. (S most a WC vízöblítés nélkül!) Ezekből az itt és egyéb épületeken tartalékolt formációkból merít aztán a front, a felmerülő szükségletek szerint. Tegnap huszonöt embert vittek el, akik augusztusban vonultak be a tüzérséghez, de kiképzést nem kaptak, mert sáncmunkálatokhoz állították őket. Most aztán néhány géppisztoly kaptak, kétórai kiképzést kezelésükben, és a frontra küldték őket. Ketten tértek vissza, a többi vagy megszökött, vagy elesett. Az utcán katonai őrségek járnak, s aki férfit előtalálnak, viszik, akár alkalmas, akár nem. (Rettenetes gépágyúzás közepette írom e sorokat, fenn a lakásban. A spájz ablakai e percben törtek be.)
Az éjjel az ágyúzás egy percig sem engedett aludni.
Kraut Gyula 38 éves kőműves, gépkocsivezető
Pest, XIV. kerület, Thököly út 80. Nyilasház
Utasításba adták, hogy menjek a Városligetbe. Ekkor már nagyon közel volt a front, hallatszott az ágyúdörgés és az aknák hangja. Aztán mégsem a Városligetbe mentünk, hanem az Aréna útra, ahol felvettük Németh Lajost, aki azt parancsolta, hogy egy megadott címre menjünk. Ott Németh Lajos engem kiparancsolt a kocsiból, előtte kellett mennem egy lakásba, ahol egy idős nő volt. Németh Lajos a lakásban körülnézett, én is láttam, hogy az ágyban egy halott férfi fekszik. Az idős nő a halottra borult. Németh Lajos rám parancsolt, hogy vigyem a nőt. Aztán, hogy gyorsan leérjünk, én felemeltem és úgy vittem le a karomban. De nem a gettóba vittük, hanem Németh Lajos utasítására a pártház elé. Ott Németh felment, a nő a kocsiban maradt, majd egy negyed óra múlva pártszolgálatosok lejöttek, és 8-10 foglyot hoztak még, valószínűleg a pincéből. Emlékszem, hogy könyörögtek az életükért. A foglyok között volt egy 8-10 éves gyerek is. Kröszlnek is könyörögtek, hogy vigyék őket a Vöröskeresztbe. Bármennyi pénzt is kér, mindent megfizetnek, csak vitesse oda őket. Kröszl erre nem szólt semmit, hanem mellém ült és parancsolt, hogy indítsam be a motort. A kocsin volt még Németh Lajos is, meg több pártszolgálatos. A Városligetbe mentünk, az Ajtósi Dürer sor és a Stefánia út közötti részen hajtottunk a ligetbe. Németh Lajos itt leszállt a kocsiról, majd ráordított mindenkire, hogy azonnal leszállni. Aztán a foglyoknak azt parancsolta, hogy térdeljenek le és tüzet rendelt el.
